|
Kultúra
|
Az európai kardokról
Kezdetek
A különféle rézötvözetek kifejlesztésével a kovácsok számára lehetővé vált jóval keményebb anyagok létrehozása. Maga a keménység az olvasztástól függött: minél magasabb volt a hőmérséklet, annál nagyobb volt a keménység. Később, a vasérc felfedezésével – és a faszén használatával – még erősebb pengét tudtak előállítani. Kb. i.e. 2000 után beszélhetünk már kardokról is; ekkor jelentek meg ugyanis a hosszú pengéjű fegyverek. Ekkor még a kardokat a markolatgombbal együtt, egy darabban öntötték. Változatos alakban készültek, már vércsatornára emlékeztető elemek is megfigyelhetőek a pengén – bár valószínű, hogy ezek akkoriban a könnyebb forgatás, a súlycsökkentés miatt kerültek a kardra.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra
|
A szamurájkard
A szamurájkardok – a közhiedelemmel ellentétben – csak a 17. században váltak a szamurájok szimbólumává; addig az íjak nagyobb jelentőséggel bírtak. Egy jó kard igen sok pénzbe került, bár nem annyiba, mint pl. egy teljes páncélzat. Más fegyverekkel ellentétben még nevet is lehetett adni a kardnak.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra
|
Fegyverzet és felszerelés az ókori Rómában
A római légiósok alapfegyvere a kard és a pilum volt. Ez utóbbi a nehézfegyverzetű gyalogság által használt, kb. 4-5 kg-os, 2 m hosszú kopja. Az ellenfél pajzsát célozták meg vele. Súlya lehetővé tette, hogy akár még 10 m távolságból is átszakítsa a pajzsot, használhatatlanná téve azt. A kardokat szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas, fél méter hosszú kétélű pengével látták el. A könnyűgyalogság másmilyen fegyvereket, nevezetesen íjat (maximum 200 méterre) és dárdát (maximum 25 méterre eldobva) vitt a csatába.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra
|
Si vis pacem, para bellum
Hosszú időn keresztül Róma tartotta irányítása alatt a Földközi-tenger medencéjét, valamint az azt körülölelő területeket (kb. ötmillió négyzetkilométert). A roppant méretű birodalom összetartásához olajozottan működő, nagy hadseregre volt szükség. Ennek köszönhetően a rómaiak már a kezdetektől fogva szüntelenül háborúskodtak.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra
|
A jütlandi csata
Az első világháború legnagyobb tengeri csatája
1916. június 1-én zajlott le a jütlandi csata az Északi-tengeren, a dániai Jylland-félsziget közelében, ami a legnagyobb olyan tengeri csata volt, amit csatahajókkal vívtak meg.
Az ütközet célja
Mindkét fél az ellenséges flotta nagy részének megsemmisítését tűzte ki célul. A németek ettől a britek által fenntartott blokád megszűnését várták, a britek viszont a saját kereskedelmi útvonalaikat óhajtották megóvni, valamint a blokádot továbbra is fenntartani.
|
|
Bővebben...
|
|
Kultúra
|
"Eb ura fakó!"
Ma 304 éve, hogy az ónodi országgyűlésen trónfosztottnak nyilvánították I. József német római császárt és magyar királyt.
II. Rákóczi Ferenc 1707 januárjában hirdette ki az országgyűlést, melyre nemcsak a megyei küldötteket, hanem valamennyi nemest meghívta. A nem megfelelő időjárás miatt az országgyűlés csak május 31-én kezdődött el, ráadásul Ónod helyett Köröm falu mellett tartották meg. Számos megoldatlan probléma állt a résztvevők előtt, többek között a terheket csökkenteni óhajtó parasztság és az adómentességét féltve őrző nemesség ellentétének feloldása, valamint az egyre növekvő pénzügyi gondok.
|
|
Bővebben...
|
|
|
|